A hárs virágzása nem finoman jelzi magát. Egyszer csak megérzed az utcán, a parkban, az udvarban: édes, mézes, nyári illat ül a levegőben, és az embernek azonnal eszébe jut a hársfatea, a nagymama kamrája, meg az a bizonyos papírzacskó, amelyben mindig volt valami zörgő, gyógyító remény.