Az emberi agy számára az idő múlása nem csupán egy objektív mérőszám, hanem egy bonyolult, szubjektív konstrukció, amely egyeseknél meghökkentő formákat ölthet. A tér-idő szinesztéziával élő emberek számára a hetek, hónapok és évek konkrét geometriai alakzatokként jelennek meg a térben, láthatóvá téve az absztrakciót. Ez a különleges neurológiai állapot rávilágít, hogy a valóságunkat sokkal inkább az agyunk huzalozása, mintsem a külső fizikai világ határozza meg.