Van az a nyári jelenet, amit rengeteg erkélyes és teraszos kertész ismer. A növény látványosan lekókad délutánra, te pedig automatikusan arra gondolsz: szegény, biztos szomjas. Jön még egy kanna víz, egy kis aggódás, némi lelkiismeret-furdalás, hogy talán korábban kellett volna locsolni, aztán másnap ugyanez előlről.