Vannak azok a pillanatok, amikor nem egy látványos trailer vagy egy hangzatos plakát, hanem egyetlen zene ránt be egy filmbe. Velem pontosan ez történt az idei év egyik trillerével, a Csúcsragadóval (Apex): valahol teljesen véletlenül hallottam meg a zenéjét, és az a sötét, lüktető atmoszféra annyira a megszállottjává tett, hogy egyszerűen tudnom kellett, milyen képek tartoznak hozzá. Avagy a gombhoz vettem a kabátot.