Reggelizni sokan vagy imádnak, vagy egyáltalán nincs rá idejük, köztes állapot szinte nem is létezik. Én sokáig az utóbbi táborba tartoztam: egy gyors kávé, néha egy péksüti útközben, aztán csodálkoztam, hogy 10–11 körül teljesen leesik az energiaszintem, farkaséhes leszek, délutánra pedig már alig tudok koncentrálni. Aztán idővel rájöttem, hogy nálam a reggeli tényleg sokat számít. Nemcsak abból a szempontból, hogy jóllakjak, hanem azért is, mert sokkal stabilabbnak érzem tőle az energiaszintemet, kevésbé kívánom egész nap a cukros nasikat, és egyszerűen jobban indul a nap. Mutatom is a kedvenceimet!