„Dom, dom, dom-dana, dom. / Dom-dana, dana-dana dom.” Április 11-e van, 11 óra 11 perc: állunk a kőbányai Rottenbiller parkban sok száz óvodás, iskolás társaságában, és kórusban énekelni kezdjük a Rejtelmeket a „nótafával”, Sebő Ferenccel e misztikus időpontban. Sokan – mi felnőttek – persze már gyerekkorunkból ismerjük e dalt. Mégis, abban a pillanatban újrateremtődik az énekelt vers – rácsodálkozunk a szépségére. Sebővel évről évre, itt és máshol is megtörténik ez a csoda. A lüktető refrén az egyetlen, amit nem az ünnepelt, József Attila vetett papírra, a dallam pedig, ki tudja, valójában mennyi idős: Sebő Ferenc állította, ő csak meghallja és hallhatóvá teszi a versek dallamait. Csokonai, Weöres, József Attila, Nagy László – hosszú a sor. A költészet napja sok ezrünknek elképzelhetetlen Sebő Ferenc nélkül.Az elmúlt hétvégén negyvenötödik alkalommal rendezték meg az országos táncháztalálkozót. Idén is sok ezren voltak. Vajon hír lenne ez ma, ha annak idején, a hatvanas években az ...