(Kultúrsokk) Ebben a cikkben több hazugságot is sikerül megcáfolni Gárdonyi Gézával kapcsolatban, akit a legtöbben még mindig úgy tartanak számon, mint az Egri csillagok íróját, a hazafias klasszikust, az egri remetét, azt a tisztes, csendes bácsit, akit szépen ki lehet tenni a nemzeti vitrinbe. Csakhogy ez a kép túl sima. Túl kényelmes. És főleg túl hamis. A háttér tanulmányunkból egészen más alak rajzolódik ki. Nem egy zászlóra tűzhető ikon, hanem egy makacsul szabad ember, akit sem a napi politika, sem az irodalmi klikkek, sem a későbbi rendszerek nem tudtak igazán bekebelezni. A történet ráadásul nem is Gárdonyival kezdődik, hanem az apjával. Ziegler Sándor Mihály nemcsak szimpatizált a szabadságharccal, hanem Kossuth fegyvergyárosaként dolgozott, és ezért a család a bukás után anyagilag is beleroppant a történelembe. Állandó megfigyelés, költözések, lecsúszás, bizonytalanság. Innen érthető meg, hogy Gárdonyi számára a hazafiság nem díszbeszéd volt, hanem családi seb. Nem jelszó...