Van az a pillanat, amikor az ember este kilép a kertbe, a járda szélén meglát egy zömök, rücskös, komoly tekintetű varangyot, és kétféleképpen reagálhat. Az egyik verzió a visszahőkölés. A másik az, hogy azt mondja: na végre, a valóság inkább a másodikhoz áll közel. A varangy ugyanis nem ijesztgetni jár a kertbe, hanem dolgozni. Csigát, rovart, pókot, férget és sok más apró gerinctelent fogyaszt, vagyis pont azok közül tüntet el jó néhányat, amelyekkel a kertész általában nincs túl bensőséges viszonyban. Mégis sok ember ösztönösen idegenkedik tőle. Rücskös, lassú, földközeli, nem cuki a klasszikus értelemben, és még a neve sem segít sokat a PR-ján.