Volt idő, amikor az emberek a tyúkokkal ébredtek, és a Nap járása szabta meg a napirendjüket. Hogyan jutottunk el innen a percre pontosan beosztott jelenig, ahol már az életünk elképzelhetetlen a csuklónkon hordott óra nélkül? A válaszok a középkori harangszóban, a vasút kényszerítette pontosságban és a kecskeméti óragyűjtemény páratlan kincseiben rejlenek.