Megrendült a dollárba vetett bizalom, új átrendeződés jöhet?

Az Egyesült Államokban az alapkamat mértéke az előrejelzések szerint ez év végére 4 százalékra csökken, és 2028 végére eléri a 2,9 százalékos hosszú távú egyensúlyi szintet. A csökkentéssel óvatosan kell most a tengerentúlon bánni, hiszen a jelenlegi magas kamatszint sem tudja meggátolni a dollár mélyrepülését. Az amerikai kereskedelemmel és külpolitikával kapcsolatos bizonytalanság az elmúlt hetekben oda vezetett, hogy a dollárból és az amerikai kincstárjegyekből menekülnek a befektetők,a dollárindex pedig az idén eddig több mint 9%-ot gyengült. A piaci elemzők szerint nincs vége a csökkenésnek.

Erre a lejtmenetre tett rá egy lapáttal, hogy Donald Trump a minap nyíltan nekiment Jerome Powell Fed-elnöknek. Az amerikai jegybank szerepét betöltő szervezet vezetőjét az Egyesült Államok elnöke keresetlen szavakkal illette, amiért nem csökkenti gyorsabban az alapkamat szintjét a Fed. Mindez a piacokon a jegybanki függetlenségbe vetett bizalmat kérdőjelezte meg és a dollár további gyengüléséhez vezetett.

A dollárral kapcsolatos pesszimizmust tovább erősíti, hogy a befektetők kiszállása az amerikai eszközökből egy szélesebb körű bizalmi válságot tükrözhet, amelynek potenciális következményei lehetnek: így például a dollár gyengülésével magasabbá válik az USA-ban az infláció. Az amerikai fizetőeszköz zuhanása miatt más valuták felértékelődtek a dollárral szemben, különösen az olyan biztonságos menedékek, mint a japán jen, a svájci frank és az euró. De a tengerentúlon tapasztalható folyamat az egyik fő oka annak, hogy soha nem látott csúcsokon jár az arany árfolyama.

Az idei év eleje óta a japán jen több mint 10 százalékkal erősödött a dollárral szemben, míg a svájci frank és az euró körülbelül 10-11 százalékkal drágult, illetve az arany ára Trump megválasztása óta közel 30 százalékkal drágult.A dollár gyengülése a feltörekvő piacokon lévő országok fizetőeszközeinek kedvez és azoknak az államoknak is előnyös, ahol nagy a dollárban tartott államadósság, hiszen a gyengébb dollár csökkenti a valós adósságterheket. Emellett a gyengébb dollár és az erősebb helyi valuta viszonylag olcsóbbá teszi az importot, ami mérsékli az inflációt, így a központi bankok számára elvileg teret enged a kamatlábak csökkentésére.

Az új kereskedelmi és vámpolitikával kapcsolatos bejelentések és azok visszavonása folyamatosan gyengíti a dollárt. Sőt, már elérkezett az a pont is, hogy megkérdőjeleződik a dollár tartalékvaluta szerepe is. Mindezt erősíti az amerikai kormányzatot terhelő hatalmas adósságtömeg is, a kiszámíthatatlan vámpolitika pedig a dollárba, mint menedékvalutába vetett bizalmat rombolja.

Ennek ellenére a dollár kulcsvaluta szerepe megmarad: ebben a fizetőeszközben tartják a legtöbb tartalékot a jegybankok, ez a legelterjedtebb fizetőeszköz, a legmélyebb a tőkepiaci beágyazottság, és a legerősebb gazdaság áll mögötte.

A dollár gyengülése és a dollár iránti bizalomvesztés mértéke azonban nem csak a tőzsdei mozgásokban látható: amíg a piacok nem látnak kiszámíthatóságot, addig stagnálást vagy recessziót árazhatnak az amerikai gazdaságot illetően.

A dollár iránti bizalom erősítésének több útja látszik: egyrészt a gazdasági növekedés beindítása irányába tett lépések (például adócsökkentés) bejelentése és bevezetése, másrészt a vámpolitika mihamarabbi rendezése, illetve az elnök és a Fed közötti viszony javítása.Amíg ezekre nem kerül sor, a dollár erejébe és értékmegőrző képességébe vetett hit nap mint nap erodálódik. Dobozi István közgazdász lapunknak írt elemzésében korábban arra hívta fel a figyelmet, hogy

noha az Egyesült Államok ma már a globális GDP-ből alig egynegyeddel részesül, a világkereskedelemben pedig ennél is kisebb (13 százalék) a súlya, a dollár jól tartja magát a világporondon. A nemzeti jegybankok által tartalékolt külföldi valuták 58 százaléka dollár.A világkereskedelem mintegy felét továbbra is amerikai valutában számlázzák, s ehhez hasonló a zöldhasú szerepe a nemzetközi kölcsönökben és adósságügyletekben is.

A közel 90 százalékra rúgó részarányával pedig egyértelműen a dollár a pénztőzsdék valutakirálya.

Az utóbbi évtizedek rohamos tempójú pénzügyi globalizációja és a nyugati nagygazdaságok elképesztő „financializálódása” – amelynek következtében a pénzpiacok forgalma már a globális GDP négyszeresét (!) teszi ki – tovább erősítette a dollár szerepét.

Az uralkodó tartalékvaluta szerepből és a velejáró nemzetközi „monetáris hatalomból” Amerika számos előnyt húz.

Például komoly kockázat, netán pénzügyi válság (például árfolyamzuhanás) kiváltása nélkül az USA hosszú távon is képes méretes fizetésimérleg-hiányt felhalmozni, külföldi tőkebeáramlással – vagyis eladósodással – ellensúlyozni a rendkívül alacsony belső megtakarítást.

Más szóval: az alacsony megtakarítási ráta ellenére az amerikai fogyasztás tartósan és jelentősen felülmúlhatja a hazai termelést, emelve ezáltal az amerikai életszínvonalat.