Nekem a legnagyobb problémám ezzel a skót úttal, hogy nagyon sokszor olyan emberekkel kellett, kell lennem munka okán, akikkel normálisan egy percet sem töltöttem volna el egy füzetlapon. A magyar neonáci, akivel két évig lógtam a tetőn, hallgattam az idióta rasszista zenéit, néztem a piálását, mert kettő órakor megjött a vodka gyors, négykor a cider, hisz első a pontosság. A másik egy zsidózó magyar, a harmadik, aki utasítgatott és csúnyán beszélt velem, a negyedik valami basic skót arc, s nekem fájt a bárdolatlanság. Allergiás lettem tőlük, de tűrnöm kellett, mert a munka, ami jutott nekem, na, annak ők a szériatartozékai voltak. És a gyerekeknek kenyeret kellett tennem az asztalra. Volt, hogy reggel hánytam munka előtt.