Aki valaha végignézett egy kiállítást a Néprajzi Múzeumban, vagy megállt egy percre egy hímzett szűr előtt, az tudja, milyen az az érzés: mintha az anyag mögött valaki folyamatosan beszélne hozzá. Nem hangosan, nem szavakkal – hanem vonalakkal, formákkal, ismétlésekkel. Nálunk Magyarországon a népi szimbólumok soha nem voltak csupán díszítőelemek. Üzenetek voltak. Rendszerbe szervezett, generációkon átörökített jelzések, amelyek ma is jelen vannak – csak sokan már nem értik a nyelvüket. Pedig megéri megtanulni.