A Biblia első emberi története egy falattal kezdődik. A teremtés kertjében az ember éhsége még nem a testé, hanem az elméé volt: az első harapás egyszerre jelentett kíváncsiságot, bűnt és felismerést. Később a Szentírás lakomái – a kánai menyegző bősége, az ötezer ember megetetése néhány halból és kenyérből vagy az utolsó vacsora csendes, jelképekkel teli asztala – már arról mesélnek, hogy az étel több mint táplálék. Kapocs ember és ember, test és lélek, mulandóság és ünnep között. De mi marad mindebből a 21. század magyar konyhájában? Hol ér össze a bibliai lakomák jelképes mértéktartása a mai túlfogyasztás, rohanás, érzelmi evés és ünnepi túlzások világával? És dietetikusi szemmel mit jelent ma a lakoma? Erről is beszélgettem Szűcs Zsuzsannával, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének (MDOSZ) elnökével, aki dietetikus, okleveles táplálkozástudományi szakember és a Semmelweis Egyetem mesteroktatója. A teljes interjú a Magyar Kultúra magazin Lakoma lapszámában olvasható.