A két ünnep között mindig el kell menni anyuval a nagynénémhez. Feltétlenül, Jankám, feltétlenül megyünk – mondja anyu a telefonba, apu grimaszol, én nevetek. A két ünnep között semmi sincs, és én pont ezt szeretem benne a legjobban. Anyu is otthon van, apu is otthon van, én meg lemehetek játszani, amikor akarok, aztán feljöhetek, amikor akarok, játszhatok az új játékaimmal. Most például megkaptam a tökhintót a Hamupipőke babámhoz, nagyon klassz. Kicsit bánom, hogy levágtam nyáron a Hamupipőke haját. És bármikor kapok kakaót és nézhetem a karácsonyfát, mert egész nap világít, és ha ülök alatta, és abban a régi piros gömbben nézem magamat, a nagyban, amiből csak egy van, az egész szoba ott tükröződik benne pirosan, és ha kicsit jobbra dőlök, buci lesz a fejem, ha balra, elvékonyodom, és meggörbülök. Ezzel nagyon sok időt el lehet tölteni, mert ha elég ideig billegek, egyszer csak másik világ látszik a gömbben, de ezt nem könnyű elmesélni, szóval csak úgy ülök ott, és dülöngélek, mire...