Soha nem azt vesszük észre, ha rendben mennek a dolgok. Az a természetes. Nem okoz felháborodást, nem lepődünk meg, nem akarunk rajta változtatni. Legfeljebb talán egy kicsit, jobbító szándékkal. Azt viszont nagyon is észrevesszük, ha valami nem stimmel. Ilyen az emberi természet, mondhatnánk lakonikusan. Fokozottan érvényes ez azokra a dolgokra, amelyek működését másoknak kell(ene) biztosítaniuk mindannyiunk számára.