Megszüntettem a rákosrendezőt. Így hívtam azt a polcot, ahová a betegséggel kapcsolatos dolgokat gyűjtöttem: főként gyógyszerek, teák, kenőcsök, prospektusok, leletek, orvosi papírok. Kiszedtem egy sornyi könyvet, és ez került oda, hogy ne teljen a fél életem azzal, hogy épp keresek valamit. Volt ebben valami szimbolikus: levettem a sornyi fikciót és a valóságot toltam be a hűlt helyére, szemmagasságba. Most az egyszer nem kitalált, a reáliákból táplálkozó történetekre volt szükségem, hanem pusztán a valóságra, ezzel kellett szembenézni.