Donald Trump második államfői ciklusát is úgy kezdte, hogy hitet tett egy izolacionista külpolitikai doktrína mellett. Az „Amerika az első” szlogen jegyében Trump gyakorlatilag búcsút intett az Egyesült Államok „világcsendőri” szerepének – méghozzá olyan határozottsággal, hogy félő volt: a jelenlegi elnök az észak-atlanti szerződésnek a kollektív védelemre vonatkozó passzusát sem tekinti magára nézve kötelezőnek. Ez a nárcizmustól fűtött, egoista személyiség azonban kitartóan ambicionálja a Nobel-békedíj megszerzését, ezért korábbi hitvallásának ellentmondva, botcsinálta béketeremtőként lép fel újabban a világpolitika számos konfliktusában. Legnagyobb fegyverténynek alighanem a közel-keleti béke megteremtését tekintené. De van-e esély erre a jelenlegi helyzetben?