Kollázsanimáció Van valami furcsán megnyugtató abban, amikor egy képernyőn nem minden éles, nem minden szimmetrikus. A kollázsanimáció pont erről szól. Minden darab más textúrából, más anyagból van, mégis együtt lélegeznek. Évekig próbáltuk elérni a digitális tökéletességet, aztán valahogy elegünk lett belőle. Most megint szeretjük a hibát, a kéz nyomát, a szakadást a papír szélén. A kollázsanimáció nem szép akar lenni, hanem őszinte. És talán pont ezért működik jobban, mint valaha. Miért pont most tér vissza Amikor először láttam újra egy friss kollázsanimációt, az azonnal más érzés volt. Mintha egy régi naplót lapozgatnék, csak éppen mozog. A digitális világban minden túl steril lett: az AI generált képek tökéletesek, de épp ezért hidegek. A kollázsanimáció ezzel szemben valóságos. Az, hogy látszik a ragasztó, a szakadások, a papír rostjai, ad neki valami nagyon emberit. Talán ezért is van, hogy a fiatal animátorok újra elkezdtek ezzel a formával kísérletezni. A kollázsanimáció vi...