Így él most Vörös Zoltán, aki mintás alsógatyát húzott a farmerére és megalkotta a magányosok himnuszát
Bizony, tele van a város szerelemmel. És ez így lesz mindig, míg világ a világ. Bár amikor a nyolcvanas évek közepén egy jóképű, piros dzsekis fiatalember ezt énekelte az utcán, a járókelők között…
