Az AI kinyírta a tökéletességet
Az AI korszakában a tökéletesség értelmét vesztette. Az AI és tökéletesség viszonya nem lassan romlott meg, hanem egyik pillanatról a másikra értelmét vesztette. Nem azért, mert az AI rosszabbá tette az alkotást, hanem mert leleplezett egy régi félreértést: azt hittük, hogy léteznek végleges, lezárt, tökéletes megoldások. Amíg a technológia lassabban mozgott, ez az illúzió működött. Volt idő finomítani, csiszolni, optimalizálni. Az AI korszakában viszont maga a talaj mozog folyamatosan a lábunk alatt. Nem lehet már mire véglegesíteni. A „kész” fogalma ma legfeljebb egy pillanatnyi állapotot jelent. Amit ma stabilnak gondolsz, holnap másképp viselkedik. Nem feltétlenül rosszabbul, csak máshogy. Egy modell frissül, egy paraméter új értelmet kap, egy addig jól működő workflow hirtelen kiszámíthatatlan lesz. Nem drámai összeomlások ezek, inkább apró elcsúszások, amik lassan, de biztosan szétfeszítik a tökéletességbe vetett hitet. Mert mit jelent tökéletesnek lenni egy olyan rendszerben,...