A forradalom nem múlt idő Ma, amikor az 1956-os eseményekről beszélünk, valahogy nem tudom csak múlt időben mondani. Nem olyan régen itt is tankok voltak az utcán, most meg újra látunk tankokat – nem nálunk, hanem kicsit keletebbre, Ukrajnában. De a látvány ugyanaz: por, zaj, menekülők, üres tekintetek. Elcsendesült a józan ész. Mutogatunk egymásra, miközben valahogy egyre kevesebbet emlékezünk. Pedig 1956 nemcsak a történelem része. Az egy érzés, hogy elég volt a félelemből. Akkor is sok eszközt használtak a kommunikációban – röplapok, plakátok, rádióadások – és mégis valahogy mindenki ugyanazt akarta: szabad levegőt. Az 1956 animációs film is ezt próbálja visszaadni: hogyan néz ki a szabadság, ha tenni kell, nem csak beszélni róla. 1989-ben azt hittük, ezzel végleg lezárult valami. De most, amikor megint háborús képeket látunk a hírekben, valahogy új értelmet kap minden régi felvétel, minden emlék. És ezért kell újra és újra elmesélni – képekben, zenében, animációban. Nem tudnak t...