Amikor Donald C. Surles hadnagy, az amerikai légierő pilótája, amikor az 1941-es Pearl Harbor-i támadás során egy harci repülőt kormányzott, nem is gondolta, hogy alig négy évvel később saját járművét fogja tervezni, azzal a reménnyel, hogy változást hoz az autóiparban. 1948-ban, ahogy Surles őrnagy maga is visszaemlékezett egy „A holnap Jeepje” című cikkben, amelyben 1945-ös tampai McDill Field-i állomáshelyéről írt: „Volt egy autóm, amely egyértelműen a luxuskategóriába tartozott. De számos hibája volt. Az ajtók üvegei csörgöttek. A huzatmentes szellőzők nem záródtak szorosan. Az ajtók kissé megroggyantak.” Ez a luxusautó késztette Surles őrnagyot arra, hogy feltegye a kérdést: miért nem tervezett még senki az autóiparban egy praktikusabb ajtót? A Surlesmobile lényege, az újfajta ajtó Surles őrnagy új típusú ajtó tervezésébe fogott, és a hagyományos autóajtókkal kapcsolatos problémákra koncentrált: a csörgésre, a rossz tömítésekre, a szoros záródás nehézségeire, a járműből kifelé ...