Bukótér nélküli, szalmabálával szegélyezett pályák, biztonsági öv és bukósisak nélkül vezető pilóták jellemezték induláskor a F1-et, pedig már nem csak 1950-ben, hanem a múlt század elején is száz feletti tempóval száguldoztak a versenyautók 1906-ban a világ első Grand Prix versenyét megnyerő magyar Szisz Ferenc vezette 13 ezer köbcentis, 95 lóerős teljesítményű Renaultja 12 óra 14 perc alatt teljesítette az 1236 kilométeres távot, ami 101,8 km/órás átlagsebességnek felelt meg. Szisz Ferenc 45 ezer frank jutalmat és francia állampolgárságot kapott, plakátokon meg képeslapokon szerepelt, de alaposan megszenvedett a sikerért. A poros földutakat kátránnyal locsolták fel, ami nem sokat segített, hiszen az olykor 170 km/órás tempóval száguldó autók vezetőjének arcába is jutott a fekete mázból. Szisz Ferenc begyulladt bőrét egész éjjel borogatni kellett, hogy másnap rajthoz tudjon állni. A kátrányon kívül is akadtak gondjaik a versenyzőknek, mert vigyázni kellett az úton sétálgató állatok...