Anyukám ott született, ahol fehér nárciszok borították a hegyoldalt. A sziklabércek alá simuló rétek nárciszai kecsesen ringtak a szélben, a béke hírét hozva a messzeségből. „A semmi ágán ül szivem” – énekelhette a virágba borult almafa, s talán ez volt a hívójel, ami hazaszólította a családot Magyarországra.