Budapest, Markó utca. A belváros közepén, a bíróságok épületeitől egy saroknyira mindig parkol néhány mentőautó. Éjjel-nappal, az év 365 vagy éppen 366 napján. Az ódon, az idő és a történelem fogai által mattra koptatott téglafalú épület kapualja mindig nyitva. Aki bekukkant, ott is szirénával felszerelt járműveket, a száz esztendős udvaron bevetésre váró, korál piros kabátos mentőorvosokat, ápolókat, sofőröket lát. Ám azt sokan nem tudják, a „Mentőpalota”, ahogyan a mentők nevezik az épületet, nem csak egy mezei állomás, nem csak az Országos Mentőszolgálat főigazgatóságának épülete, nem csak múzeum, hanem itt van az országos mentésirányító központ is, ahol a telefonok, a rádiók, a monitorok előtt profi szakemberek tudnak segítséget nyújtani, kocsit küldeni hazánk minden pontjára. Ez a rendszer igazi hungarikum, ilyen egységes, központi mentésszervezés nincs máshol.