Várom a buszt, késik. Már senki sem várja, csak én. A városban lenne dolgom, hivatalban. Lejárt ugyanis a személyim, és a mostani gazdám azt mondja, így nem tud regisztrálni. Mondtam neki, hogy ne is regisztráljon, nem vagyok én regisztrálva sehol, meg aztán hamarosan úgyis kitelik az időm. Azt mondta, nála nem, ha csakugyan olyan jó munkaerő vagyok, amilyennek mondanak, mert akkor ő hosszú távon tervez velem. Ez jólesett, ez a hosszú táv. Meg a tervezés. Egy kicsit meg is hatódtam. Én eddig pár hónapot dolgoztam mindenhol, aztán odébbálltam. A legtöbbször magamtól, máskor küldtek. Alkalmi munkás vagyok, így ismer mindenki, alkalmi munkákra fogadnak fel. Én ezt nem bánom, mert megvan a természetem, hogy vágyom az újra. Ez most nehéz lesz, hogy az új gazdám hosszú távra tervez velem. Fűrészüzeme van, nem könnyű munka, de én szeretek fával dolgozni. A fa engedelmes anyag, viszonylag tiszta is, még ha a fűrészpor kaparja is néha a torkomat. Mondja, hogy vegyek maszkot, de én nem veszek...