Amióta Kennedyt kinyírtad, gyáva vagy, mint a nyúl, vágja ebédnél szobatársa fejéhez a szociális otthon egyik lakója. Amaz mosolyogva szed még magának a krumplis tésztából, szó nélkül hagyja a dolgot, s bizonyára az ősrégi szentenciára gondol, miszerint a hallgatás beleegyezés. Magdika, a mai étkezésnél felügyelő gondozónő tudja erről a két idős férfiról, hogy valaha, ép elméjük birtokában mindketten történelemtanárként dolgoztak, ugyanabban a gimnáziumban. Az emberi közléskényszer amúgy is exponenciálisan nő az életkor előrehaladásával, de ezek ráadásul Alzheimer-kórosak. Őrült párbeszéd folyik közöttük esztendők óta, melyben Shakespeare-rel szólva mégis felfedezhető némi rendszer. Akkurátusan ügyelnek például a historikus események pontos datálására akkor is, ha tévesen egymásnak tulajdonítanak egy-egy politikai gyilkosságot, puccskísérletet vagy éppen egy szomszédos ország elleni agressziót. Magdika persze tudja, hogy betegségük végső stádiumában ez a féltve őrzött kronológiai so...