A regényeiben a keleti és az európai kultúrát jól ötvöző, a Boszporusztól nyugatra kezdődő kulturális kódokban – mind az esztétika, mind az irodalom terén – jártas Nobel-díjas török író legújabb, magyarul megjelent könyvében a regényírásról 2009–2010-ben az Egyesült Államokban, a Harvard Egyetemen tartott előadásait összegzi és osztja meg a befogadóval olvasóbarát, a szakmaiságból alig engedő stílusban. Mindenkihez beszél, s mintha magához beszélne: módjával jár körül egy-egy személyes élményt, honnan, milyen meggyőződésből jutott el a regényről alkotott sziklaszilárd véleményéig. S teszi ezt úgy, hogy – bár akad néhány kivétel – nem értekezik részletekig menően a török irodalomról. Ahol él ezzel a lehetőséggel, implicite visszafogott elmarasztalással, a hibák, gyengeségek feletti elnéző megbocsátással, a Nyugaton meghonosodott irodalmat, ízlést emelve piedesztálra. (Pamuk Nobel-díja [2006] környékén egyes Törökországon belüli, sarkosan fogalmazó negatív hangok azt kifogásolták, hog...