Mindenszentek és halottak napja idején sok családban az elveszített kutyák emléke is előkerül. Egy négylábú társ halála akár egy közeli hozzátartozó elvesztéséhez hasonló fájdalmat is okozhat, a környezet azonban gyakran nem érti meg a gazdik gyászát. Kancsár Veronika, Családikutya Életviteli- és Viselkedési Tanácsadó szerint a búcsúzásnak időt kell adni, az új kutya befogadásánál pedig a lelki felkészültség a legfontosabb. November 1-jén, mindenszentekkor és másnap, halottak napján sokan keresik fel elhunyt szeretteik sírját, gyújtanak gyertyát vagy idézik fel a közös emlékeket. Vannak azonban családok, ahol ilyenkor egy régen elveszített négylábú társra is emlékeznek. A kutya fényképe még mindig a polcon áll, a nyakörve egy fiókban lapul, és olykor évekkel később is fájdalmas lehet a hiánya. A „csak egy kutya volt” vagy a „majd lesz másik” mondatok mögött sokszor vigasztalási szándék húzódik, a gyászoló számára azonban különösen bántóak lehetnek. A pszichológiában társadalmilag el...