Kun Fruzsina festészetében mindig is szerettem azt a kettősséget, hogy a képei egyszerre vonzóak és kissé nyugtalanítóak. A rózsaszínek, narancsok, vörösek szinte érzéki gyönyört okoznak, miközben a formák sokszor a test belsejét, szöveteket, ereket, membránokat idéznek. A Kehely című új művén azonban más is történik: a festett felület fizikailag megnyílik, a vásznat vágások szakítják meg, a réseket pedig fonalak kapcsolják össze. A sebzés és a gyógyulás lehetősége ugyanazon a képen jelenik meg.