Láttam azt a csibészes mosolyt az arcodon. Figyeltelek, ahogy lezserül beszélgetsz mindenkivel, s közben nevetsz és nevetsz hangosan, mint aki pontosan tudja, hogyan kell élni. És tényleg tudtad. Úgy éltél, hogy az ember csak irigykedett rád, mert tele voltál szenvedéllyel. Figyeltem az arcod, ott, a Népstadion öltözőjében. Épp a Színész-Újságíró Rangadó hattyúdalára készültünk. Én, Kövesi AKI TUDTA, HOGYAN KELL ÉLNI: TISZTELGŐ LEVÉL ARADSZKY LÁSZLÓNAK