Volt idő, amikor a kukoricalevél szinte kötelező szereplője volt a lakásoknak, lépcsőházaknak, irodáknak és kissé félhomályos előszobáknak. Nem volt különösebben divatos, nem ontotta magából a virágokat, és nem igényelt állandó figyelmet. Egyszerűen csak ott volt, nagy, sötétzöld leveleivel, és meglepően sok mindent túlélt.