Ágyúk és nehéz páncélzat nélkül vált a Földközi-tenger egyik legfontosabb hadihajójává az ókori görög triérész, amelynek gyorsaságát és manőverezőképességét mintegy 170, összehangoltan dolgozó evezős biztosította. A feltehetően a Kr. e. 7. században megjelenő hajótípust elsősorban arra tervezték, hogy bronzzal borított döfőorrával minél gyorsabban harcképtelenné tegye az ellenséges hajókat.