A kora újkőkori, úgynevezett tölcséres szájú edények kultúrájához tartozó közösségek nem pusztították el a környező erdőket a monumentális sírhalmok építésekor, hanem fenntartható módon hasznosították azokat - derül ki a Journal of Archaeological Science című folyóiratban megjelent, a poznani Adam Mickiewicz Egyetem kutatói által készített tanulmányból. A szakemberek egy hatezer éves, egykori lengyelországi tó üledékének elemzésével bizonyították, hogy a neolitikus földművesek rotációs gazdálkodása és szelektív fakivágási technikái hosszú távú ökológiai egyensúlyt teremtettek a táj és az ember között.