Amikor az európai vezetők összeülnek, hogy a kontinens jövőjéről vitázzanak, a napirendet óhatatlanul a válságok jól ismert sora uralja: az ipari stagnálás, a lemaradó versenyképesség, a környezetromlás, a biztonsági sebezhetőségek és a növekvő készséghiány. Ez a megközelítés azonban szem elől téveszt egy mélyebb valóságot: Európának nem csupán gazdasági és geopolitikai versennyel kell szembenéznie; egy a narratívákról, az értelemről és az összetartozásról szóló, egyre intenzívebb kultúrharc kellős közepén kell működnie.