Nagyjából hat évig éltünk egy háztartásban nyuszimotorokkal, előbb a fiam, majd négy évvel fiatalabb húga szokott bele így a közlekedésbe. Jó szívvel adtuk ki érte a 3-4 ezer forintot darabonként, hiszen kényelmesebb volt, mint a 2-5 éves gyerekkel kézen fogva sétálni nagyjából csigatempóban, megállni minden második gyomnál és bogárnál, érdekesebb alakú, letört faágnál. A nyuszimotorral kimaradtak ezek a stációk, csak arra kellett vigyázni, lejtős szakaszon nehogy fénysebességre váltson a gyerek, ám ez a nehézség eltörpült a fröccsöntött járgány megannyi előnye mögött.