Ötvenkettő voltam azon a tavaszon. Volt egy működő kisvállalkozásom, egy csendes, üres házam a válásom után, meg a megszokásaim, amikbe úgy kapaszkodtam, mint egy megfakult takaróba. Azt hittem, a szerelem a huszonévesek privilégiuma, egy olyan lángolás, amihez az én koromban már nincs elég oxigén. Aztán…