Gyakran ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy az idő egy tőlünk függetlenül folyó, végtelen folyam, amiből nekünk korlátlan hitelünk van. Azt mondjuk: „majd ha jobb idő lesz”, „majd ha túl leszek ezen a nehéz héten”, „majd ha megérkezik a megfelelő alkalom”. Ezzel a halk, belső monológgal azonban észrevétlenül egy olyan váróterembe zárjuk magunkat, ahonnan a legértékesebb vagyonunk szivárog el: maga a létezés.