Szombat reggel, rögtön azután, hogy a feleségem távozott, elhatároztam, hogy szorgoskodni fogok. Nem volt különösebb rendetlenség egyik helyiségben sem, pénteken porszívóztam, és a dohányzóasztalon is összeszedtem a szanaszét heverő dolgokat, de azért, elismerem, időnként ráfér a lakásra némi, úgymond, férfiemberhez illő tevékenység. A minap például a feleségem megszólt, miután tartottunk egy kis összejövetelt, és baráti társaságunk egyik tagja jelezte, hogy le kéne cserélni a mosdótelep csapját – mutatta is, milyen ramaty állapotban van: „Ha megnyitod, jön a tömítés alól a víz.” Igazából én is észrevettem korábban, eszembe is jutott, hogy ki kéne cserélni a tömítőgyűrűt, de amint kiléptem a fürdőszobából, kiment a fejemből. Mostanában gyakran történik ilyesmi: valamit elhatározok, aztán a következő pillanatban nem emlékszem rá. Közhelyesen szólva a korral jár. Állítólag az is az öregedés csalhatatlan jele, hogy régvolt dolgokat tisztán és világosan föl tudsz idézni, mostaniakat vis...