Míg télen a bérházak tetején vertek sátrat, a tavaszi jó idővel kiköltöztek Újbuda parkjaiba, utcáira a sokszor drogtól kábult, alkoholtól bűzlő, agresszív, maguk után rettenetes, fertőző szemetet hagyó fedél nélküliek. Az újbudai polgároknak nem azzal van bajuk, hogy hajléktalanok, hanem azzal, ahogyan viselkednek, hiszen senki nem akar félelemben, rettegésben, emberi ürülék közt élni. Megpróbálnak velük békésen szót érteni, s annak, akivel sikerül, még segítenek is élelemmel, Akinél nem jön be a jó szó taktikája, ott marad a rendőrség, a közterület-felügyelet, a kitiltás.