A magyar társasági jog fejlődésének egyik leginkább sajátos és dogmatikailag is figyelemre méltó jelensége a csendes társaság intézményének alakulása. E konstrukció az üzleti élet „láthatatlan jelenlétének” paradigmája, vagyis egy olyan jogviszony, amely de jure évtizedek óta nem része a magyar tételes jognak, ugyanakkor de facto továbbra is meghatározó gazdasági realitásként van jelen. Jelen tanulmány arra vállalkozik, hogy feltárja e jogintézmény kodifikációból való eltűnésének okait, bemutassa a gazdasági gyakorlat által létrehozott funkcionális megfelelőit, valamint rendszerezze azokat a jogszerű konstrukciókat, amelyek ma lehetővé teszik a háttérben maradó befektetői részvételt.