Van az a városi udvar, ahol egy komolyabb eső után minden egyszerre történik: a tetőről lezúdul a víz, a járda csúszik, a föld saras, a virágágyás szélét kimossa a lefolyás, te pedig ott állsz, és pontosan tudod, hogy ebből a rengeteg vízből két nappal később már semmi nem marad. Elrohant, elfolyt, eltűnt. A kert megint szomjas, csak közben még jól fel is forgatta az udvart.