A Coco számomra nem csupán egy animációs film – sokkal inkább egy érzelmi térkép, amely végigvezet az identitás, az emlékezés és az önmegvalósítás legmélyebb rétegein. Vannak alkotások, amelyek szórakoztatnak, vannak, amelyek tanítanak – és vannak olyanok, mint a Coco, amelyek csendben, mégis elementáris erővel formálják át a néző lelkét. Ez a film pontosan ilyen. Ami igazán különlegessé teszi ezt...