Valószínűleg globálisan is médiatörténelmi a pillanat, demokráciának nevezett országokban pedig biztosan példátlan: egy olyan ember vezetésével nyert kétharmados többséget egy két esztendeje még nem is létező politikai erő, aki – annak ellenére, hogy másfél éve vezet a közvéleménykutatásokban – még soha nem szerepelt a saját hangján a köztévében illetve közrádióban; és akiről az állami tájékoztatási rendszer közönsége csak azt tudja, amit az ellenoldali, ellenérdekelt fél fontosnak tartott közölni róla, leginkább különféle lejáratások formájában.