Miközben a magyar állampárt a legádázabb titkosszolgálati eszközökkel ront rá a saját népére (nem csupán két ellenzéki informatikusra és egy leszerelt rendőrszázadosra, hanem durván hárommillió rendszerváltást akaró állampolgárra), azonközben Sulyok Tamás szilárd semmittevéssel őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, és (mert munkabírása legendás) egyúttal kifejezi a nemzet kétségét is (az egység kifejezésének vádjával nem szívesen sértegetnénk.) Mi persze színes fantáziával rendelkezünk, ha a patrióta romlás világát kell elképzelnünk, így nem esik nehezünkre feltételezni, hogy az államfői hivatalt szégyenítő szerencsétlenség még akár őrlődik is őrködés közben.