A mézárus standja előtt álldogált éppen, mikor az eset történt. A bödönök feliratait tanulmányozta, akácmézet keresett, mikor oldalt pillantva azt látta, hogy a szomszédos standnál a sor végén álló nő leemel egy rúd szalámit a pultról, és a szatyrába csúsztatja. Nem sietős, észrevétlen tolvajmozdulatokkal, nagyon is természetesekkel, mint aki már fizetett az áruért, s most kiválasztja a számára legmegfelelőbbet. De hát ez lehetetlen, gondolta a férfi, hiszen az eladó elöl, a pult másik végén szolgált ki, jópofizó hangoskodását idáig hallja. A húskészítmények nagy részét üvegbúra fedte, vevői oldalról elérhetetlenül, ám a szalámirudak gúlába rakva álltak a pult maradék, nyitott részén.Önkéntelenül is elkapta a fejét, próbált úgy tenni, mint aki nem látott semmit. De ezzel már elkésett, hiszen tisztán látta, hogy a nő leemeli és a szatyrába süllyeszti a szalámit a zavar legcsekélyebb jele nélkül, mintha csak a kertjében nőtt uborkát szüretelné. Mit tesz ilyenkor a szemtanú? Rászól, ko...