Száz év magány, száz év ismétlés. A Buendíák és a mi hibáink. Láthatalan iránytű A Netflix tudta, mibe vágja streaming-baltáját. Fogta a világ egyik legnehezebben megfilmesíthető regényét, és persze sorozatot csinált belőle. Pompásat, lassúsodrásút, helyenként lélegzetelállítót. Aztán csendben kioperálta belőle azt, ami igazán fájt volna. Az igazat megvallva a sorozat tényleg szép. Néha kifejezetten gyönyörű. Macondo nem papírdíszlet, hanem sáros, fülledt, eleven hely lett. A pálmák, az udvarok, a jég, a cigányok, a por, a házak, mind együtt dolgoznak. Az ember nézi, és érti, miért hitték sokáig, hogy ezt nem lehet filmre vinni. A Netflix mégis megcsinálta. Részben sikerrel. Részben. Ugyanis Gabriel García Márquez, Nobel-díjas kolumbiai író, (a képen) nem engedte megfilmesíteni a Száz év magányt. Életében minden ajánlatot visszautasított, Francis Ford Coppolától kezdve mindenkit. Nem hiúságból. Mert tudta, hogy a regény mélystruktúrája nem időrendi. Az idő benne nem folyik, hanem gy...