A tulipánnal az embernek általában romantikus tervei vannak. Tavasszal majd szépen kibomlik, jönnek a színek, a szomszéd áthajol a kerítésen, és elismerően hümmög. Aztán egyszer csak ott állunk a virágágyás fölött, és azt látjuk, hogy a levelek furcsán kókadnak, a tövek gyanúsan lazák, sőt egy-egy növényt szinte két ujjal ki lehet húzni a földből. Nem azért, mert különösen erősek lettünk a tél végére, hanem mert odalent valaki már elvégezte helyettünk a „ritkítást”.