Reggelente gyakran csak legyintünk: nincs idő. A „majd hétfőtől” gondolat azonban sokszor nem valódi időhiány, hanem halogatás és prioritási automatizmus, ami észrevétlenül tolja háttérbe a kapcsolatainkat. A szakértő szerint a gyerekek nem elsősorban a szavainkból tanulnak, hanem abból, amit nap mint nap látnak: ha a figyelem mindig későbbre marad, a kapcsolódás is „másodlagos” mintává válik. A kutatások alapján akár napi 15–20 perc zavartalan, kütyümentes idő is érezhetően erősítheti a kötődést és az érzelmi biztonságot.Czutor Zoltán és felesége, Czutor–Kilián Zsanett háromgyerekes családban élnek, ahol a reggelek szervezése, a kicsi körüli teendők és a nagyobbak ritmusa gyorsan felőrli a „majd később” ígéreteit. Ők mégis tudatosan keresik a közös pillanatokat: séták, egy közös kávé, esti beszélgetések, és szabályok a digitális eszközökre, hogy legyen valódi, offline kapcsolódás.