A levendula metszése körül sok a bizonytalanság. Tavasszal, amikor a bokor alja felkopaszodik, a felső részek kuszák, a hajtások részben elfásodtak, csábító megoldásnak tűnik egy radikális visszavágás. „Úgyis elöregedett” – gondoljuk –, „vágjuk vissza tövig, majd megújul.” A levendula azonban nem rózsa. És nem is bodza. Ha mélyen, az idős, kopasz, teljesen fás részekbe vágunk vissza, ahol nincs látható zöld hajtás vagy rügy, a növény regenerációs képessége erősen korlátozott. A „majd kihajt alulról” logika itt gyakran nem működik.